napló

gyámolítva legyenek mindazon élő ábrázatok, kiknek léte a miénkkel egy tőről fakad,

kiknek vonásai fellelhetők a miénkben, kiknek ajkán nem csöng a szó, csupán tódul a hang,

vagy rí a fájdalom, kiknek azonban szemét látva miénkre ismerünk, mely rezdül, csapong, s

elborul, mint egy másik lélek tükre.

Bajai Hesser Gyula Állatmentő Missió

elérhetőség: Gaál György 30/4336690

E-mail: hesser@freemail.hu honlap: http://hesser.fw.hu

az egyesület adószáma: 18352704-1-03

bankszámla száma: 10402513-25116858-00000000

Üdvözlöm az olvasót, ez itt a bajai menhely naplója. Gaál György vagyok, a bajai állatvédő egyesület /Bajai Hesser Gyula Állatmentő Missió/ elnöke. Ebben a rovatban szeretném az elmúlt hetek, napok legérdekesebb, legtanulságosabb történeteit megosztani Önökkel, azt szeretném, ha a kétszáz kutyánkból minél többet megismerhetnének. Minél többet hozhatnék közelebb Önökhöz, mígnem eljutnánk arra a pontra, amikor egy kétszáz kutyás menhely lakói nem csupán egy számot jelentenének, hanem az ott lakó kutyusokat egyenként, akiket úgy hívnak, mint: Kajla, Fifi, Kicsi, Kobak, Mancur, Bendő, Xéna, Lola, Rómeó, Nelli, Kleopátra, Mókus, Pici, Hercegnő, Soma, Dodó, Fickó, Fruzsi, Digó, Linda, Kamilla, Vivien, Fogas/Énekes, Bodri, Buksi, Pandabogyó, Zsömő, Vizsó, Boxos, Szkoti, Farkas, Lurkó, Csizmás, Saci, Sánti/Pappó, Gina, Manó, Snaci, Belfegor, Pite, Merész, Kozsóné, Bobó, Maci, Nina, Luca, Brumi, Negró, Gogó, Csoki, Dorisz, Farkas, Cukor, Torkos, Kisluci, Minigina, Pogácsa, Afrodité, Apolló, Donkihóte, Karlos, Csilla, Petra, Helga, Cicás, Zsömi, Csillag, Jenő, Tamara, Kriszta, Szuzi, Csikó, Pacsi, Négus, Lilla, Pocak, Trixi, Mixi, Picur, Mani, Dominga……no meg a többiek.

Mint mindenhol, nálunk is kevesebb kutyát visznek el, mint amennyit hoznak. Így a létszám egyre gyarapodik. Nálunk az a szokás, hogy nem adunk kutyát mindenkinek. Csak olyanoknak, akiknél jó helye lesz. Majdnem olyan jó, mint nálunk. A minap telefonált egy valaki, aki kutyát „akart”. A dolgok kellős közepébe vágott: most jártak kint, a kerítésen át kiválasztottak egy kutyát, mikor jöhetnek érte. Az ilyen alapeseteknél az szokott bekövetkezni, hogy a tag azt képzeli, hogy neki a kutya ”jár”. Már úgy értve, ne húzzuk sokáig az időt, hiszen „csak” egy kutyáról van szó, amire /mármint kutya beszerzésre/ kevés időt szánt, úgyhogy gyorɳan, mert letelik drága ideje. Ilyenkor befékezek: milyen kutya kellene? Egy mérges, nagyon mérges kutyát akar. Sajnálom, de nálunk ilyen nincs. Nem gond, majd ő tudja a módját, hogyan kell mérges kutyát csinálni, „hogy végezze azt, ami a dolga”. Hát igen. Tisztában vagyok vele „hogyan csinálnak mérges kutyát”. Kikötik, megverik, megkérik az ismerősöket, verjék meg ők is, egy idő után olyan vad lesz a kutya, hogy még. Nálunk a fordítottja szokott bekövetkezni, bekerül a mérges kutya, vicsorog, morog mint Vicsori és Fogas, majd egy-két hét és kenyérre lehet őket kenni. Most adjam vissza egy olyan valakinek, aki addig üti, rúgja, amíg vadállatot csinál belőle. No nem, ezt talán mégsem. A pofa egyre idegesebb, majd kristály tisztán ítéli meg a helyzetet. „maga nem akar nekem kutyát adni”. Nem bizony, tudja ez olyan, mintha azt mondanám, hogy voltam az ön tanyájánál és kinéztem egy lovat, mikor mehetek érte, próbálom elmagyarázni, hogy nem tartozom én neki semmilyen kutyával, sem eggyel, sem kettővel. Jó, akkor mondja azt, hogy azok a maga kutyái és nekem nem ad belőle, toporzékol most már emelt hangon. Kérésére elismétlem a mondatot és ezzel zárul a beszélgetés.

A napokban történt a következő eset: gyerekek hívtak fel, hogy az iskolájuk közelében van egy kutya, aki több napja bolyong az utcán, ők etetik. Siettem volt iskolámba ahol én is tanultam annak idején /ezen iskola tanulója volt egyébként Kóródi Mária, Dávid Ibolya és Lamperth Mónika is/.  Egy fekete kutyust álltak körül a gyerekek akit Dzsoninak neveztek el. Kivittem a menhelyre, hamar föltalálta magát, azóta is békésen viselkedik a többiekkel és "mosolygós" a tekintete. A gyerekektől megtudtam, hogy "ifjúsági állatvédő szekció" is működik, többen matricás pólót viseltek az ifjúsági szekció emblémájával. Mondtam a gyerekeknek, látogassák meg Dzsonit, de szülőkkel jöjjenek, vagy tanárukat kérjék meg, hogy kísérje el őket /erre eddig nem került sor/. Minden esetre nagyon jól esett ez a kis jelenet, ami igazolta korábbi állításomat, hogy városunkban az állatvédelemnek nemcsak múltja van /jövőre lesz 100 éve, hogy állatvédő egyesület alakult Baján, Hesser Gyula volt az első elnök/, hanem jövője is, már csak a szűkkeblű jelent kell túlélni valahogy.

folytatása következik, köszönöm figyelmüket, addig is ajánlom figyelmükbe a kutyák fényképeit a honlapunkon.. Üdvözlettel Gaál György

Köszöntöm az olvasót, naplónk második része következik. Az örökbefogadás örökzöld téma, hiszen a menhely dolga az lenne, hogy az oda került kutyákat megőrizze, amíg új gazdára nem találnak. Minden esetre, ha egy autó megáll a menhely előtt és kutyáért jönnek, a gyomrom kissé megemelkedik. Mindezt hosszú példák során majd levezetem, hogy hogyan jött ki. Kinek adjunk és kinek ne ? alapvetően két alaptípus létezik. Az egyik a jótékony, aki azért szeretne menhelyről kutyát, mert jót szeretne cselekedni a kutyával, tudja, hogy a gazdátlan kutyák, menhelyi kutyák nagyon hálásak lesznek. A másik a takarékos. Azért jön a menhelyre, mert ott kap ingyen. Ingyenbe van, nem költ semmit rá-ja, aztán ha megmarad ugyisjó, ha megdöglik ugyisjó, mert hiszen ingyenbe vót, maj kap másikat a menhelről ingyért. Fentiekben nincs semmi túlzás, szó szerint értendők. Hogyan lehet a kettőt megkülönböztetni ? Hát, például ránézésre. Persze vannak átmenetek, nem ilyen vegytiszta esetek, ha az ember bizonytalan, legjobb, ha beszélteti a szereplőt. Milyen kutya kell ? mire kell a kutya ? /hobbiba kikötni/, hová kerül a kutya ? szabadon lesz-e a kutya, vagy meg akarják kötni ? volt-e már kutyájuk, azzal mi történt ? lakott házba szeretnék vinni a kutyát, vagy lakatlan tanyára, hobbikertbe ?

Nos itt elkezd beszélni a szereplő és például, ahogy a volt, előző kutyájukról beszél, abból sok minden kiderül. „A szomszéd megmérgezte.” „Kiszaladt az útra, elütötte az autó.” Ez esetekben valószínűsíthető, hogy a mi kutyánkkal is ez fog történni, rövidesen, nemde ? De hagyjunk az örök fogadásból máskorra is, nem véletlenül ugrik össze a gyomrom, ha kutyáért jönnek. Történetek hosszú sorát fogom majd mesélni, sok Fischl Frigyes mondására rímel „az ember nem érdemli meg a kutyát.” Nem régen beszéltem egy kedves „kolléganőmmel”, akinek szintén menhelye van, ő is minden harmadik kutyát kérőnek ad csak kutyát, háromból kettő jelentkező nem tűnik garanciának arra, hogy a kutya jó helyre kerül. Márpedig azokat a kutyákat, akiket megismertünk, esetleg ápoltunk, gyógyítottunk, visszahoztuk az életbe, megszerettünk, vagy talán még ennél is több, szoros ragaszkodás szövődött köztünk, bizony nem adjuk oda szívesen. Olyan helyre pedig, ahol nem fogja érezni ezt a szoros kötődést, netán mint élőlénynek a legalapvetőbb feltételeket sem adják meg, avagy úgy tekintik, mint egy élettelen riasztóberendezést, nos ilyen helyre adásról szó sem lehet. Holnap a hozzánk /a menhelyre/ visszaszökött kutyákról mesélek majd, no meg Béláról /a város talán egyetlen hivatalosan is megbecsült kutyájáról/. Köszönöm figyelmüket. Gaál György

Üdvözlöm az olvasót ! Sziasztok ! Megint telefonáltak a gyerekek, találtak egy tacsi keveréket. nagyon aranyos, úgy hívták a kölkök, hogy Izé, javasoltam átnevezését Fürtösre, mert olyan göndör a hátán a szőre, tacsi/puli keverék lehet. nagyon aranyos, ragaszkodó.. Béla kutya, volt a város kutyája, bejáratos volt a postára /általában ott aludt naphosszat az egyik nagy asztal alatt./ az egyik gyógyszertár előtere volt a másik törzshelye, a tanítóképzőbe is bejáratos volt, egyszer apám előadására is betévedt. Béla kamerascheu volt, azaz nem szerette ha filmezik. egyszer ott járt a fókusz műsor és üldöztük a Bélát, úgy lerázott minket kétszer is hogy ihaj. német vizsla keverék volt egyébként. én nagyon jóban voltam Bélával, aki nagyon tartózkodó volt, azzal együtt, hogy egész nap az emberek között nyüzsgött, de nem bratyizott idegenekkel. hozzám bármikor odajött és megsimogathattam. köszönöm a figyelmet, Gaál György

kedves naplóm. folytatás. köszöntöm az olvasót. a mai nap derűs eseménye, hogy Fürtös nagyon remekül beilleszkedett. /csütörtökön hívtak fel az „ifik”, hogy újabb kutyát találtak./ eleinte kissé be volt rezelve, két napig az egyik gondozó szobájában volt, mára szorongása enyhült és megpróbáltam, mit szól a többiekhez. nagyon bátran és barátságosan viselkedett. ha egy kutya közeledett felé, csóválta a farkát. ilyenkor, /az első találkozásnál/ a gyávábbak vicsorognak és hörögnek, morognak. ő nem így tett. holott nem egy átütő túlerő, csupán tacsi méretű eb, a hátán a szőre göndör /ezért Fürtös/. mindazon által barna. egyetlen kutya ugatott rá barátkozás helyett, az utoljára érkezett Dzsoni. ez már a sokadik eset, hogy a jövevényt a minap még szintén jövevény ellenzi legjobban. /de ez már ethológihja/ ismerős a tünet, erről a mondás, „pápább akar lenni a pápánál.” a másik nem rég érkezett jövevény Manóka, holnap lesz 4 hete, hogy nálunk van. egy parkolóban hagyta valaki, akkor kb 5-6 hetes volt, kicsiny kis lány kutyus, fekete, valószínűleg kistermetű lesz. nálunk nincsenek újszülöttek, mert az összes kan ki van vágva. /Fürtössel is először a dokihoz mentünk/. ma végre sütött a nap és kellemes idő volt a korábbi napokhoz képest. mindazon által a mi kutyáinknak az épületben vannak faházai és abban szalma, ami ilyenkor lényeges. ilyenkor többet esznek, kell vagy nyolc láda kaja /nagy láda 90 literes/ nyáron elég az öt. remélem enyhe telünk lesz és az országúttól a menhelyig vezető kb. másfél kilóméteres bekötőutat nem lepi el a hó. mára búcsúzom. Gaál György

üdvözlet mindenkinek. következik a folytatás. ma vettem észre, hogy Manóka milyen mokány felépítésű kiskutya és a füleit milyen szabályosan tudja tartani. tudtam, hogy valamelyik nőstény lesz a „pótanya”, így is lett, Farkas lett az anyja helyett anyja. Farkas sincs régóta nálunk, talán 3 hónapja. ő teljesen úgy néz ki, mint egy farkas /fehér/ és a járása is olyan ruganyos, teleszkópos. ő nagyobb /köbö németjuhász méret/ úgyhogy a kis fekete kölyökkel tök jól mutatnak. sokat játszanak és ami igen érdekes, Farkas sosem durvult még játék közben, /holott ő is fiatal kutya/ egyszer sem fordult elő, hogy Manó nyavalygott volna. Fürtös úgy viselkedik, mintha már hónapok óta nálunk lenne. de nézzük a lakókat sorjában. Gina német juhász jelleg, nőstény, ő nagyon jól tud kerítést átugrani. szerencsére mostanában nem tesz ilyesmit. Fifi igen hasonlít rá, csak jóval fiatalabb. neki sem gond a kerítés. régebben nagyon csintalan volt, mostanában nem rosszalkodik. a minap ahogy álltam ki a Skodával, /ilyenkor pár percig nyitva van a nagykapu/ megjegyeztem, milyen jó mostanában ez a Fifi, nem surran ki a mezőre. erre ő mintha értette volna, mondjuk nyugodtan értette, majd mint a villám kint termett, mondván: csavarog ő, ha hiányolom. Mókus régi törzstag, elképzelhető, hogy fajta tiszta pincs, fehér, korábban nagyon félénk volt, előfordult, hogy nehézségei voltak valamelyik másik kutyával, aki pikkelt rá, erre ő visszahúzódással válaszolt, ami nem jó taktika. nemrég volt nálunk egy kis foxi keverék, Foxika, már elvitték, jó helyre került. ő bezzeg nekiment Bobinak is, nem gatyázott, nem mérlegelt. Bobi köbö ötször akkora, kavkáz/német juhász jelleg és egy időben szeretett kötekedni, no ekkor termett ott Foxika és bátran a pofájába vágta a véleményét. Bobi persze lenyelhette volna keresztbe, de nem tette. haverok, buli, fanta. Bobi a szomszédtól „dezertált” hozzánk. unalmasnak találta ott a pályát, átszökdösött hozzánk, majd itt maradt. ilyen fordult már elő, Dodóval, ő majdnem komplett szálkás szőrű tacsi, fekete. áthoztuk, hogy a csoportos kivágásnál őt is sorra vegyük, megtörtént a műtét, no maradjon még amíg begyógyul, begyógyult, jött érte gazdája, visszaszökött, még egyszer, még kétszer jött érte gazdája, mindannyiszor visszaszökött Dodóka hozzánk. történt egyszer, hogy szomszédnak kellett volna egy nagyobbacska kutya. Igorra gondoltam, ő egy időben meg volt kötve /a megkötésről majd egyszer kimerítően/. Azért kötöttük meg, mert olyan furcsán álltak a szemei, nagy erős, malamut.

átvittem a szomszédba. mikor átmentünk a kapun, Igor tekintete beszűkült és elkezdett nyöszörögni. Igor, nyöszörögni. Igor, aki úgy vágta földhöz Süsüt, hogy csak úgy nyekkent. Süsü egy öreg, kimustrált nőstény harci kutya volt, gondolom ezerszer ellették, majd kimustrálták és a menhelyre adták. Süsü nagyon barátságos volt az emberekhez. /teljesen úgy nézett ki, mint a bábfigura, hatalmas szája volt, akkora volt a szája, mint a kutya./ amikor kivitték, nem voltam ott, „nem mutattak be neki”, mikor megláttam, megfontolva közelítettem felé. visszafogottságomat látva mosolygott, fejét ingatta, első lábát emelgetve intett, „na gyere már közelebb és simogass meg” mondta kutya nyelven. a látogatók is mindig tisztes távolról szemlélték csak, pedig az emberekkel mindig barátságos volt. nem így a többi kutyával. de azok rövid időn belül megtanulták, ha nagy ívben elkerülik, akkor járnak el helyesen. Süsü már nem él, „ágyban, párnák közt halt meg” öreg kutya volt.

de kanyarodjunk vissza Igor történetéhez. ott voltunk, hogy átvittem a szomszédhoz és a kaput átlépve nyöszörögni kezdett. a ló fényesítés és egyéb munkálatok között kevés időt szántak az új kutyával való barátkozásra a szomszédék. „megcsináltuk a helyét, oda kösd ki” kezdetnek nem rossz. sikerült meggyőznöm őket, hogy egy hat hektáros területet nehezen tud megvédeni a kutya, ha egy háromméteres láncra van kikötve. elengedtem Igort, ismerkedjen az új tereppel. futott kisebb köröket, majd nagyobbakat, szorgalmasan lepisálta a fákat, egyszer csak gondolt egyet, a felemelt lába megállt a levegőben egy pillanatra, majd letette és vadul elszáguldott – haza. otthon meg sem állt a házáig. utána sétáltam, leguggoltam a háza ajtajánál és megígértem neki, hogy többet nem próbálom meg odaadni senkinek. köszönöm a figyelmet. GaálGyörgy

üdvözlöm az olvasót. meséltem Dodóról, Bobiról, akik „dezertáltak” a szomszédból, Igorról, akinek nem tetszett a szomszéd kertje, most Amandáról és Bikficről mesélek, akik visszajöttek hozzánk. Bikfic volt előbb. egy közeli néhai mezőgazdasági üzem, ami most éppen vegetál, talán nem sokára feléled, az eset színtere. őrzik, védik régóta, hordták, vitték száz felé, de még mindig van mit őrizni. egyik védő-őrző legény kért egy farkas kutyát. nemsokára behoztak egyet, betettük az egyik kennelbe, hopp, már ki is ugrott. látszott rajta, ezen kívül is, hogy nagyon mozgékony, „non-stop” kutya, aki napi 24 órában köti le az embert. no, akkor legyen ő az őrszem, ott nagyon hasznos lesz ez a tulajdonsága. télvíz idején jártunk, tavaly februárban történt mindez, pár hétig mínusz 15-20 körül volt éjszaka a kopogós hideg. elsétáltunk hát Bikficcel az őrhelyre. a régi bicigli tároló át van alakítva kutya boxnak, ott lesz majd napközben, éjjel meg kint járőrőz majd. ez volt a terv. rákérdeztem a kutyaházra, mert hogy igen csípős időket értünk, nagy ígérgetés volt a válasz. „persze majd lesz ez lesz az…” jó, meglátjuk. másnap jövök ki a menhelyre, /szerencsére útba esik a hely/ hát, faház sehol, víz befagyva. másnap még mindig nincs faház. harmadnap sincs, már vittem magammal szöget, kalapácsot. nomost jön a csattanó, a portás épülettől a boxok kábé 15 méterre vannak. mindkettőtől kábé 20 méterre fa raklap hegyek álltak, több száz négyzetméter fekete fólia volt található, valamint egy másik irányban, szintén karnyújtásnyira, hegyekben állt a szalma. az ügyeletes őrrel /nem a kutya „gazdájával” kábé 20 perc alatt összeütöttük a házikót Bikficnek, sok szalmával. /fa raklapból tök egyszerű összeszögelni a faházat, rája jön a nilon, rája még egy raklap és ki kell nyitni az ablakot, mert olyan meleg van belül. más. jövök két nap múlva, kutya mellett a földön nagy okádás. hümmm. kikövetkeztettem okát. a két legény nem adott a kutyának enni, /24 órás bevetésen nem volt rá idejük/ amikor megjött öreg szaki /régi kutyás/ ő adott, a kutya meg ki is dobta, mert rég nem evett. no már elég szépen telt a pohár, midőn ötödnapra betérvén, „nincs a kutya”. no dehogy nincs, nálunk, a menhelyen, otthon. természetesen nem vittem vissza őrző védőéknek. utána nem sokkal a legény vett egy német juhászt, sok pénzért, szerintem így első ránézésre sem volt az, ahogy ő képzelte, fajtatiszta, az ára is olyan furcsán csengett, keverékért sok, kiképzett kutyáért túl kevés. őrzővédőkről tudok még hajmeresztő történeteket, de hagyjunk máskorra is. Amanda is őrző védő társalkodónőnek kellett, ő egy kis tacsi/vizsla keverék lehetett. a szintén őrző legénynek volt egy fiú rotija, mellé kellett Amanda. nagyon aranyos, nagyon huncut kutya volt, szeretett kiszökdösni a mezőre, ott a kerítéstől kábé 15 méterre szép kényelmes gödröket ásott és ott hevert. kaja osztásra befáradt. a kerítés túloldala nem sokban különbözött fizikailag ettől az oldaltól, a maga tárgyi valóságában, csak hát a fíling, az volt itt a döntő, a nagy különbség. gondoltam had vigyék, itt úgyis vagy összeszed egy fertőző kullancsot, vagy lelövi a bátor vadász előbb utóbb. április 27.-én vitték el tavaly. három hónap múlva, közeledek a menhelyhez, látom ám, hogy balról a mező szélén a földúton szalad egy kis fekete kutya, de nagyon igyekszik, hatalmasokat szökell, robog az út felé. gyorsan oda megyek, az erdő sarkához egyszerre érünk, hát akkor ismerem meg, ez az Amanda. egy hét múlva felhívtam az „örökbefogadókat”, hogy van a kutyus ? „jaj, remekül van, nagyon jól érzi magát”. ez megnyugtató. Amanda már nem él, idén január másodikán halt meg. belepusztult az ellésbe. mint már említettem nálunk az összes fiú ki van vágva, de gyakran megtörténik, hogy a kutyájukra ráunt gazdák nem hozzák el egészen hozzánk a kutyót, útközben kiteszik. egy ilyen kis fekete tacsi jelleg kutya, csinálta fel, aki a közeli erdőben csövezett. etetgettünk, de nem sikerült megszelídíteni. nem régen egy schnauzert, meg egy tacsit raktak ki már majdnem a menhely előtt.

köszönöm a figyelmet. üdvözlettel GaálGyörgy

köszöntöm az olvasót. megdőlt tételek a mai napló mottója. van az a „mondás”, hogy a kutya addig eszik, amíg van előtte étel. nos kérem, ez nem igaz. a kutya addig eszik, amíg éhes. ez számtalanszor bebizonyosodott nálunk. hála legfőbb szponzorunknak, az ennivaló nem jelent gondot. az „adag” akkor jó, ha marad belőle. ugyanis abból lehet tudni, hogy már egyik sem éhes. néhány hónapja egy ennél is érdekesebb megfigyelést tettem. elöl, ahol a „konyhások és a gyengélkedősök” vannak azok akik problémásak, újak, szoktuk előkészíteni a másnapi ennivalót. ez nyáron kb. 5 nagy láda, télen 7-8.

ezek a ládák többnyire hozzáférhetőek az elöl lévőknek, akiknek van saját etető ládájuk is. az ő ládájukra is vonatkozik az alapszabály: mindig legyen benne étel. egyszer észre vettem, hogy üres a láda, tettem bele ennivalót. mi történik ? odamentek és megették. nagyon meglepődtem. „az enyém tied mennyi lármát szüle” idézet jutott eszembe. most ez egy pozitív kicsengésű eset, ők tudták hogy az az ő ládájuk. ott álltak a „kaja hegyek” előttük, de amikor az „ő ládájukba” kaptak, akkor abból ettek egy jóízűt.

ide tartozó „elméleti” példa. bent a városban Margó néni /aktív tagunk/ egy igen sovány magyar vizslát talált. a kutya annyira sovány volt, hogy valóban „csont és bőr”, az éhhalál küszöbén járt. kiderítettük és megkerestük a gazdáját. végül is a gazda háza körül lézengett, de amikor megláttuk, azt hittük legalább két hónapja elveszhetett és azóta koplal. megemlítettük kedves gazdának, hogy talán valamivel több ennivalót kellene adni szegény párának. a „tulaj” nagy pofával kifejtette, márpedig ő könyvből eteti, neveli a kutyát és ez így teljesen szakszerű /jóhogy nem tudományos/ és mi milyen alapon ugatunk bele az ő kutya tartásába, hiszen azzal ő egyébként is azt csinál amit akar. nos, ha a szót hallom, hogy „szakirodalom”, miért, miért sem, ez a történet jut az eszembe.

a kutyákra vonatkozó IQ teszt a következő: az ember kezével valami ennivalót nyújt neki. namost, ha okos kutya, akkor az ujjamat nem kapja be. ha kevésbé, akkor rábukik és nem tudja megkülönböztetni. persze, ha több kutya áll körül, akkor a teszt nem érvényes, mert akkor a másik elől mohón megpróbálja bekapni. a minap kint elővettem egy kekszes zacskót és a csörgésre, körülfogtak az ebek, Kobak, a roti fiú volt a legközelebb. nyújtottam felé a kekszet, bekapta az ujjaimmal együtt, de szép lassan a kezemet kiengedte. köszönöm a figyelmet, folytatása következik.

köszöntöm az olvasót. nem dicsekvésből mondom, de a miénk egy vidám menhely. ez azt hiszem a honlapunk fényképeiről kiderül, ajánlom honlapunkról a védenceink oldal „úgy szeretlek, majd megeszlek” című képsorát. azt szoktam mondani, hogy vidám csecsemő otthon és vidám aggok háza nem létezik. de vidám menhely az már igen, például a miénk. /aki nem hiszi, az jöjjön és nézze meg./ én azt hiszem, jól érzik magukat a kutyák és ragaszkodnak hozzánk. a két visszajött kutyusról meséltem, azt elfelejtettem, hogy Bikfic 2 vagy három napot volt nálunk, mielőtt elvittem őrző védőéknek és onnét visszajött. a ragaszkodást tekintve Bernadett /fajtatiszta bernáthegyi/ és Nyanyus /németjuhász jelleg/ mikor elvitték őket tőlünk, /autóval, a hátsó ülésen/ hátra fordultak és a sarokig néztek vissza rám. Henrik /dobermann hiper-szuper családfával/ amikor elvitték, odajött hozzám és a fejét a lábamhoz nyomta. ez azt jelenti kutya nyelven hogy megköszönte. a kutyák értik a szituációt. Henrik tudta, hogy a házaspár most őt el fogja vinni. elbúcsúzott tőlem és megköszönte, hogy gondját viseltem és gazdát szereztem neki. nagyon rossz bőrben volt amikor hozzánk került és amikor megfürdettük bolhasamponnal, derült ki, hogy tele volt ütés nyomokkal. a szőre alatt csomó seb volt a hátán. ennek ellenére, hogy alig adtak neki enni és verték, emberekhez mindig, kezdettől fogva nagyon barátságos volt. a szőre matt volt amikor bekerült. ha egy kutyának gazdánál matt a szőre, az végtelenül durva. az azt jelenti, hogy nagyon rosszul érezte magát, „kutyába se vették”. több dobermannunk volt, előtte többektől hallottam, hogy a dobermann ilyen hülye kutya, meg idegbeteg kutya, én úgy vettem észre a mieinken, hogy egy nagyon mimóza lelkű kutya a dobermann. Henriknek sok időbe telt amíg végre megint fényes lett a szőre. Rigó szintén fajtatiszta dobi, nyáron bolhasamponos fürdetést tartottunk. behordtuk a kennelbe a kellékeket, dézsa, vödrök, melegvíz. az egyszerűbb eseteket vettük előre, majd Rigó következett. hajkurásztuk jó darabig, míg végre sikerült lefogni. igen ám, de nagyon rafinált volt, pontosan kifigyelte, mikor veszek valamit az egyik kezembe, akkor hoppla, megpróbált odébb állni. az egyik hátsó lábát elkaptam, annál fogva húztam vissza. Rigó nem fogott vissza a kezemre, nem tudom a többi kétszáz közül melyik „járt volna el” még így, lehet, hogy csak egyedül Rigó. betuszkoltam a dézsába, ahol is jó meleg vízben vehetett fürdőt, jól bekentem bolha samponnal. részemről már végeztem, de Rigó csak nem akart kiszállni a forró vizes dézsából. /mindez nyár közepén történt/ már minden kelléket átvittem a szomszéd kennelbe, amikor Rigó még mindig a vízben üldögélt. úgyhogy rá kellett szóljak: Rigókám, most már kellene a dézsa.

a fajtáknál maradva, volt már három bernáthegyink, a Bernardó, a Bernadett és a Rozi, egy sárhegyink a Nóra, dobermannokról meséltem, van egy magyar vizslánk, a Vizsó volt már német vizslánk, a Gömbi, van egy skót juhászunk, a Szkoti /az ő története is nagyon érdekes. legközelebb majd elmesélem/. Kobak/Mafla rottweiler, őt először megkötöttük, mert olyan félelmetes volt, aztán többször előfordult, hogy elszabadult, ilyenkor felállítási helyétől kb tíz méterre távolodott el és ott horpasztott. úgyhogy megkockáztattuk, mit tesz ha a többiek között lesz. semmit, teljesen békés. sőt. valamelyik most is csinálta vele a napokban, azt hiszem Vizsó hörgött rá a kajás edény mellett. nos Kobak ilyenkor, amikor valami kis gyengébb „nyikhaj” hörög rá, úgy tesz, mintha észre sem venné. „miért akar köhögni a bolha, ha tüdeje nincsen”, avagy „a sas nem kapkod legyeket” arckifejezéssel tovább halad. többen szerették volna Kobót, de őt nem adjuk, ő a mi tolmácsunk. ha jön valaki, akivel sehogyan sem tudunk szót érteni, /itt a tanya világban sok kőkemény fej fordul elő/ akkor megkérjük Kobót, magyarázza el a nem kívánatos vendégeknek, „kedveskéim, most jobb ha mennek”. és lám, a hívatlan vitézek már ott is nyargalnak, négy keréken, ama porfellegben, mely oly messzire tűnt szempillantás alatt. hiába, Kobó mindenkivel megtalálja a hangot. mára búcsúzom, köszönöm a figyelmet, üdvözlettel GaálGyörgy

üdvözlöm az olvasót. sziasztok ! a nap eseménye: most vettem észre, hogy a Bohóc szőre kezd fényesedni. ő pár hónapja van nálunk, a fülei úgy állnak, illetve az arca olyan mintha egy bohóc álarc lenne rajta. van a közelben egy kis hely Mátéházapuszta. 28 család lakik ott. Bajától keletre van, úgy 10 kilométerre, a Bokodi úton. tiszta időben gyönyörűen látszik innét a Mecsek. a Zengő, a pécsi tévétorony. ugyanis Baja egy gödörben van, a Duna ahogy régebben tekergett, mindig arrébb ment a medre és a szabályozásig /1800-as évek vége/ egy szélesebb medret gyalult ki. nos ahogy Bajától Keletre haladunk, egyszer csak jön egy nagyobb emelkedő, ennek a tetején van Mátéházapuszta. három éve elcsavargott tőlünk két kutyánk, a Kozsó, meg a Fáni. a nyakörvükben volt a telefonszámom és akik megtalálták /itt Mátéházapusztán/ felhívtak, hogy itt vannak a kutyák. akkor jártam itt először és feltűnt, hogy minden házban több kutya van és jól néznek ki /a létszám az országos jelenség, a túlszaporodás miatt van, csak itt nem az a szokás, hogy a „felesleges” kutyákat kidobják/. úgyhogy a település nagysága/kicsinysége és a kutyák sanyarú tartása között nincs közvetlen összefüggés. no itt csövezett Bohóc, a német juhász jelleg kislány. a házak és az út között van egy jó nagy árok, azon kis híd, az egyik híd alá költözött be Bohóc. a háziak /akiknek a hídja alá telepedett/ adtak neki enni, inni. egy idő után hörgött mindenkire, aki elment arra felé, úgyhogy kezdtek félni tőle. elég sovány volt és matt volt a szőre, most végre fényesedik. kicsit szedett fel, de nem hízott el, holott a kaja hegyek mellett szokott szunyókálni. mára ennyit, köszönöm a figyelmet, üdvözlettel: GaálGyörgy

üdvözlöm az olvasót. Szkoti történetét mesélem el most, a skót juhászét, akit valószínűleg a közelben dobtak ki szó szerint egy autóból. merthogy egyszer csak ott termett. mint már meséltem, az országútról egy másfél kilométeres bekötő úton lehet eljutni hozzánk. most, az utóbbi időben elszaporodott a betonúton talált kutyák esete, ma is láttam egy német vizsla jelleg kutyót, egy puli, de nagyon vagány frizurával jelleg társával. nem néztek ki tanyasi kutyának, tehán nem elcsavarogtak, hanem nagy valószínűséggel, tőlük is „majdnem a menhelynél” szabadult meg gazdájuk. talán egy hónapja találtam az úton Szürkét és Jegest /szánhúzó keverékek/, két hónapja pedig Snacit és Egérkét. ők az út felénél lehettek, el voltak látva stafírunggal, ott volt Egér faháza és néhány műanyagzsák pokróc. Snaci állt az útközepén, ő fajtatiszta schnauzer kislány, Egér majdnem tacsi, érdekes, egészen világos szőre van /világos barna, mintha öreg lenne/. Snaci nagyon el volt kenődve, egy hétig nem ment ki az udvarra. Egér hamarabb feltalálta magát, haverkodott, ugra-bugrált a többiekkel. aztán végre sikerült elmagyarázni Snacinak, hogy az élet szép. végre kijött az udvarra, napozott, mosolygott, csóválta a farkát, majd még egy-két hét elteltével végre kezdett fényesedni a szőre. de egyszer csak fordult a kocka. Egér lett szomorú, ő kezdett el haza vágyakozni. remélem ez nem fog túl sokáig tartani és megjön majd a jókedve. Szkoti történetéhez visszatérve, az idén kora tavasszal dobták ki itt a közelben. no ami rendkívül érdekes /ugyanígy történt például Dingóval és másokkal is/ nem rohant az autó után, nem próbált meg haza találni, beletörődött sorsába és nézte, hogyan kerülhet a kerítésen belülre. mondom még egyszer a kerítésen BELÜLRE. merthogy megértette, volt gazdája nem tart igényt rá. úgyhogy ami az állatok szellemi képességeit illeti, bizony van ott még bőven mit felfedezni. folytatása következik.

köszöntöm az olvasót. ma négy kiskutyát adtak be hozzánk, ez a nap híre. három fekete, egy szürke. négy hetesek lehetnek. találta őket valaki egy kartondobozban. ilyen is fordult már elő. a Farkas nyaldosta őket először, úgyhogy benne a legerősebb a pótanyai érzés ezek szerint, már játszott is velük. Bendő is és persze Manó foglalkozott velük, Manó /ma öt hete került hozzánk, szintén talált kölök/ már egészen nagy kutya hozzájuk képest. Vivi és Énekes is érdeklődést mutatott irántuk, ők is lányok, Vivi német vizsla jelleg, nagyon huncut kutya. nyáron magától beleül a vizes edénybe, ezt Dodó, PandaBogyó és Frédi is csinálja. Énekes/Fogas eleinte vagy egy hétig vicsorgott, mutogatta fogait a sarokban állva. így lett Fogas a neve. azután kiváló képességét ismerhettük meg, énekelt. szép hosszan, elnyújtva, kitartva a hangot. nos a többiek ezt nem szívesen nézték /hallgatták/ nem szerették maguk között a kiemelkedőt, a tehetséget. egyszóval a kontraszelekció megmutatkozik a kutyók között is. Énekes/Fogas tacsi jelleg, ezt még nem mondtam. különben jól vagyunk, ez a novemberi április tarthatna még sokáig. köszönöm a figyelmet.

üdvözlöm az olvasót. ma kedves meglepetés fogadott, a tegnap beadott kicsik nagyon klasszul beilleszkedtek. tegnap a kis szürke /három fekete egy szürke/ nyámnyiláskodott egyedül, most ő száguldozott ide-oda a legvidámabban. amikor eljöttem, megszámoltam őket, a Manó is hozzájuk bújt,azt hittem ketten vannak a „kupacban”, kettő körülöttem ugrándozott, az négy hiányzik kettő, de közelebbről megvizsgálva a kupacot, láttam hogy hárman bújtak össze, tehát stimmel a létszám. Kajláról nem tudom meséltem-e ? most láttam milyen nagyot nőtt, ő egy fiú, fehér, de „közepes” szőrű, gazdája a piacon vette kuvasz gyanánt, nagy termetű lesz, az már látszott rajta, de persze nem teljesen kuvasz. nagyon mozgékony, nagyon ugri-bugri. a két füle hosszú és a feje tetején összeér. ezért lett Kajla /a régi képregény figura/ a neve. mára ennyit.

üdvözlöm az olvasót. ez a mai egy jó nap volt. a nap eseménye: Bendő „kérője” végképp visszalépett. Bendő kis tacsi, lány. egy kedves ismerős ismerőse szerette volna, /csak ha fajtatiszta tacsi/ másik kutyája mellé. nem volt egy túl jól csengő érdeklődés, mert ilyenkor az van, hogy kiderül, hogy mégsem „tiszta” vérvonal, ennélfogva túladnak rajta, mindegy kinek. hosszú mérlegelés és megfontolás után, ma telefonált a legény, hogy mégsem, mert hát fiú kutyája van és azt nem szeretné kivágatni. inkább egy másik fiú kutyát szerez majd be. Bendő nagyon jól érzi magát nálunk, úgyhogy jó helyen van itt. nehéz ügy ez az örökbe adás, mert úgy ragaszkodnak az emberhez, nehéz megválni tőlük. a sárpláni Nórát és a kanadai juhász jelleg Dzsokit májusban adtam egy jó helyre, ketten vannak egy nagy udvarban szaladgálhatnak, Dzsoki sosem volt nagyétkű, de itt még pocakot is eresztett, néha ha belefér időmbe, meglátogatom őket. ilyenkor örülnek is nekem, de egy kis szomorúság is van a szemükben, ha hiszitek, ha nem, mint ha azt mondanák, pontosabban azt mondják, „kis gazdám úgy hiányzol, mért nem maradhattunk nálad”. egyébként Dzsokitól is tanultam. amikor még nálunk volt, többször kimentünk a szomszéd mezőre és ő ott hatalmasakat szaladgált. elrohant, majd felém szaladt, amikor odaért felugrott a nyakam irányába és négyet-ötöt csattintott a levegőben. mondhatni jelezte a találatot. akkor láttam, hogy egy viszonylag nem túl nagy kutya, is milyen veszélyes lehet. még hogy veszélyes, abból az öt csattintásból egy is pont elég lett volna. azelőtt mindig csodálkoztam, az ún. „kutya támadásokat” hallva, hogy közepes testű kutyák is veszélyesek lehetnek. a másik tanulság az, hogy a játékból és a jelzett találatokból az is világos, hogy Dzsoki tisztában van a maga erejével. majd elmesélek egy bajai kutyatámadást, ahol volt egy kutya /kölyök kaukázusi/ egy öreg, szatyorral felfegyverkezve, egy berezelt őrző-védő portás, két rendőr, meg a kutya. a „kutya támadásnak” egyetlen sérültje volt: a szatyor. a kutyát meg lelőtték. ez tavaly január elején történt. de erről majd máskor. köszönöm a figyelmet, üdvözlettel Gaál György

üdvözlöm az olvasót ! a nap híre: visszahozták Foxikát. már meséltem róla, három-négy hete vitték el, úgy tűnt jó helye lesz, pár nappal később felhívtak hogy jaj de jó, nagyon köszönik, mindig ilyen kutyáról álmodtak sattöbbi, most meg megyek ki és ott van Foxika. állítólag esténként sokat ugatott, a szomszédok reklamáltak, az unoka felé kapott, amikor az csupán elhaladt mellette, meg ilyen képtelenségek sora. nos Foxikát ismerve mindezt nem tudom elképzelni, nálunk teljesen békésen viselkedett, egy nagyon szimpatikus szokása volt, amit már meséltem, ha Bobi valakivel kötekedni kezdett, Foxika ott termett és jól „leugatta” szó szerint, nem törődve azzal, hogy Bobi /németjuhász- kavkáz/ úgy ötször akkora. nos ezek után kinek adjunk kutyát ugye ? aki egyik nap ujjong és áradozik, hogy ez a neki való kutya és jaj de örül, majd néhány hét után visszahozza. ez persze egy brutális dolog, a kutyával szemben, mert ő azt hitte családhoz kerül, azután mégsem.

a másik hír, tegnap előtt megjelentünk egy kutyás lapban, a Nemzetközi Kutyamagazinban. délelőtt jött is az első telefon: nagy valószínűséggel egy magyar jóember kínait imitálva „halló itt kínai étterem, kutyát szeretnék”. namost, aki ennyire nem bírja elviselni, hogy kis hazánkban /is/ vannak kutyamenhelyek és veszi a fáradtságot, ilyen „tréfákra” vetemedik, azt ugyan hogyan értékeljük ? köszönöm a figyelmet, üdvözlettel Gaál György

üdvözlöm az olvasót ! jelentem, esemény nem történt. történt ugyan, Snaci elcsavargott, egy napra, de szerencsésen megjött. a lába csupa sár volt, ebből az következik, hogy a Gumi tónál sétálhatott. ez a tó itt van a közelben, azért ez a neve, mert mesterséges halas tó volt, most már nem működik. mivel a talaj erre szinte kizárólag homok, ami a vizet pillanatokon belül átengedné, nagy fóliákat tettek a kiásott „tó” aljára. néhány éve még volt benne hal, jártak oda pecázni, de most már nem működik, az alján azért mindig van valamennyi víz, meg sár. a kutyók nagyon szerettek oda kimenni, amikor még lazább volt a kerítés. kettőjüket lelőtték. a derék erdőkerülő vagy hogy hívják. vadőr. Mex a tóból ivott, fentről, talán 10 méterről lőtte hátulról fültövön a bátor vadőr. de erről bővebbet honlapunk hej vadászok lapján.

érdekes ez a környék, ahol vagyunk, a volt mezőgazdasági kombinát maradványain. olyan mint egy megvalósult sci-fi. a világ végéről. leroggyant épületek, jobb időket látott, nyakas, meredek falak. a szomszédban 400 hektáros ugar. a szőlő sorok helyén gaz, futó homok, újratermelt ős állapot. az egyik rom gigászi szerelő csarnok lehetett egykor, ma szánalmas kőtömeg. oldalfalából a téglák apránként tűntek el, hogy megmeneküljenek a jelennek. az összképből visszatekint az összeroppant fenntarthatóság. a letűnt kor, viszonylagossága, a csillogás megfakult jelei. a meghaladott kizárólagosság. helyén a kutyák. az új pökhendi rend vesztesei, elértéktelenedett, leértékelt házi barátai. az átértékelt világiasság túlkapásai. a remény haragosai. az érzés átörökítői az idők utánra.

nevezett hely látható honlapunk első oldalán, legalul egy sárkányrepülőről készült képen.

Köszöntöm az olvasót! ma a kutyák műszaki képessélgeiről mesélek. tegnap ismét kerítést kellett javítanunk, mert néhányan kint kószáltak. a megértéshez el kell mondjam, hogy egy nagy sertés telepen vagyunk, pontosabban régen volt az, 1990 előtt zárták még be, mert nem volt gazdaságos. a kerítés mellett az azóta megnőtt akácfák és bodza bokrok mutatják az idő múlását, belenőttek a kerítésbe, a kerítés nőtt beléjük. a kutyák többsége a két nagy megmaradt épületben van, ott új kerítést tettünk fel, onnét nem nagyon lehet kijönni, de az „udvaron” is vannak jónéhányan, őket korlátozná a régi kerítés, amit lényegesen könnyebb kijátszani. alacsonyabb, 1.50-es háló van rajta és szögesdrót, de az már nagyon rozsdás és szakadozott. alul pedig vagy nincs feszítődrót, vagy nincs hozzákötve a kerítés. érdekes „leleteket” lehet találni, megmerevedett az idő néhány tárgyban testet öltve. több elásott üveget találtunk. ezeket a dolgozók rejtették el, majd maguk is elfeledkeztek róla. egyik luk „foltozásakor” találtunk egy félbe vágott kötöződrót tekercset, meg egy „pakli” ajtóüveget. spéci üveg volt, nem túl nagy méret, de valamire biztosan jó lesz, „miénk a gyár, vigyük haza” jelige volt akkor még a divat, nos az üveg csomag a kerítés mellé ki volt készítve,/belülről/ hogy a kapunál ne kelljen aggódni, kívülről akarta kihúzni a kerítés alatt az ügyeskedő. de azután valamilyen oknál fogva ott maradt az üveg az utókornak, a történetet tárgyiasult valóságában megörökíteni. a kézből kiesett kötöződrót valószínűleg egy másik történet, bizonyára a szorosan értelezett munkaidő végeztével esett ki a dolgozó kezéből és maradt ott dolga végezetlenül. pontosabban megmaradt nekünk, bizonyára nem gondolván, hogy sok év múlva hasznosul csupán és addigra nem a sertéstelep kerítésének része lesz, hanem annak romjain kutyákat kell majd hátráltasson a kiszökésben. a szökés egyébként élet-halál kérdése. ha a vadássszal találkoznak, akkor végük van. a derék vadász eddig is szerette lelövöldözni kutyáinkat, de az idén tavasztól nagyon megtáltosodott és szinte a kerítés mellett /tán 10 méterre/ lelőtte például Bütyököt, a pumi keveréket, aki a „címerünben” is látható. /lásd honlapunkon, mindegyik oldalon a fotelben ülő három kutya./ nagy valószínűséggel valaki „beszólt” neki. természetesen azt is lehet sejteni, hogy ki volt. a sertéstelep egy ideje „el van harmadolva”, három tulajdonosé. a szomszédnak adtam nemrégen három kutyát, két szánhúzó kutyát, keverékek, Jegest és Szürkét, róluk már meséltem, az bekötő úton voltak kidobva. meg Frédit, a tacsit, aki nagyon hatékony patkány irtó volt. valamelyik nap hajtóvadászat volt, 20-25 vadász pufogtatott /ilyen egy évben egyszer van, amikor az amatőrök, a vasárnapi vadászok durrogtatnak/. azóta nincs meg a három kutya, tehát nyilván akkor lövöldözték le őket. egy szemtanú látta, ahogy közülük többen egy fácánra lőttek, de az tova repült. a kutyák biztosan nagyobb, nyugodtabb célpontok voltak.

ezért lényeges, hogy a kerítés rendben legyen, ez is egy meglehetősen reménytelen feladat, mint az egész történet, körül belül 5-6 hektárnyi területről van szó, azaz 900-1000 méternyi kerítésről, rozsdás, kiszolgált kerítésről. a cél nem az, hogy egyik se menjen ki, mert néhány fondorlatos mindig van és akrobata, aki magasabbat is átível /például Fifi, vagy Lurkó meg a többiek/ a cél, hogy a „többség” ne kószáljon el. egyébként nem örökre szöknek ki, csak „járnak egyet”. volt egy kutyánk Bikfic, egy nagyon mozgékony német juhász, reggel kimet, körül szaladta a kiserdőt, visszajött ebédre, délután kiment, körbeszaladta a nagyerdőt, megjött vacsorára. egy kedves ismerős elkérte odaadtam, kertes házban tartották, de az persze kisebb volt mint az erdő, úgyhogy Bikfic kiszökött, kétszer visszavittem /véletlenül találtam rá az utcán/ de most egy pár hete eltűnt, a városban biztosan nem talál vissza olyan könnyen mint a nagyerdőből. most befejezem a mai részt terjedelmi okokból, a „helyszín”, amiről a történet szól megtekinthető a honlapunk első oldalán, legalul.

valójában vannak ám nehézségek, amikről nem szeretnék írni, nem szeretném bővebben kifejteni a pontos helyzetet és fejleményeket, mert már régen megtanultam, hogy minden titkos. szuper titkos. hiper titkos. a jó hír azért, hogy meg ne fúrják, a rossz azért, hogy ne tudja az ellenség, mi a gyöngénk. erre akkor kellett rádöbbennem, amikor a leendő menhely helyét megmutattam egy „vállalkozónak” /aki, arra vállalkozott, hogy a lehető legjobban kifosztja embertársait/ akiről úgy tudtam, hogy jótékonykodni szokott és szereti az állatokat, otthon is van vagy négy kutyája. meg is tekintette a helyet, közben kérdezgetett, kitől vettük meg a telket, mennyiért, meg ilyen részlet kérdések. majd elment a telek tulajdonosához /akkor még nem volt elintézve az adás-vétel, csak szóban/ és rákínált még egyszer annyit. bizony. ily dolgok is történnek.

de kanyarodjunk vissza a kutyákhoz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. mindig elfelejtem mesélni, hogy van egy csodaszer, a KÖRÖMVIRÁG KENŐCS bőr bajokra. a Dzsoni nyakán nagyon csúnya gennyes, véres, ronda seb szerűség éktelenkedett, nemrégen kezdődött. bekentem körömvirággal /nálunk egy „zöld” boltban lehet kapni, egy nagy adag 7-800 Ft/ vékony gumikesztyű fel és bekenés, két nap múlva már száradt a seb, most már a szőre is nő a helyén. a Belfegor kutyánknak is volt ilyen, nem tudom pontosan mi ez, nem fertőző az biztos, mert másik kutyák nem kapták meg, éppen ma néztem, milyen szépen rendbe jött, vastagon kinőtt a szőre. egyébként van egy „állatorvosi vödröm”, a vödörben a kellékek, mikor mi, antibió, fertőtlenítő, meg ez, meg az, satöbbi, fecskendők, tűk, eleinte ciki volt, hogy szurkálni kell őket, de az jelenti a túlélést. hálás művelet a beköpött sebek takarítása, ez nyáron fordul elő a légy beköpi a sebet és néhány nap múlva kis kukacokkal van tele a seb. ha a kutya hagyja, nem izeg mozog, akkor csipesszel lehet kiszedni a kis fehér kukacokat, ha nem áll meg, akkor célba lövés fecskendővel neostomozannal célozzuk meg a sebet és a kis dögöket. ha eltaláljuk, elpusztulnak. ha már nem rágják a sebet, akkor az elkezd gennyesedni, az elzárja a többi légy útját a sebhez és kilöki a bent szorult kukac tetemeket. az idén nyáron talán három ilyen eset volt. már tudjuk, hogy mire kell odafigyelni, persze legjobb a megelőzés. tavaly nyáron az egyik szánhúzó keverék fülét megrágták a legyek és a sebet később beköpték. jobban szeretem csipesszel kiszedni a pondrókat, csak ha elrohan, nem tartja a fejét, akkor célzom meg fecskendővel. nos Bobi megállt és úgy odatartotta a fülét, nem kellett fogni a nyakát, mindkét kezemmel tudtam tisztítani a fülét. nem is tudtam, hogy a szánhúzók ilyen közel vannak az emberhez. a kerítésen átjárást félbe hagytam, most sem jutott rá idő. majd legközelebb. mára búcsúzom, köszönöm a figyelmet GaálGyörgy