elődeink

gyámolítva legyenek mindazon élő ábrázatok, kiknek léte a miénkkel egy tőről fakad,

kiknek vonásai fellelhetők a miénkben, kiknek ajkán nem csöng a szó, csupán tódul a hang,

vagy rí a fájdalom, kiknek azonban szemét látva miénkre ismerünk, mely rezdül, csapong, s

elborul, mint egy másik lélek tükre

Bajai Hesser Gyula Állatmentő Missió

elérhetőség: Gaál György 30/4336690

E-mail: hesser@freemail.hu honlap: http://hesser.fw.hu

az egyesület adószáma: 18352704-1-03

bankszámla száma: 10402513-25116858-00000000

Városunkban már 1903-ban alakult állatvédő egyesület. Ennek rövid történetét olvashatják a következőkben.

Mert az állat is ember !

Időutazás négy tételben: előre a múltba, avagy fejezetek az Országos Állatvédő Egyesület

Baja és Bajavidéki Fiókjának történetéből

A cím a fenti formában nyelvtanilag igen, biológiailag azonban nem állja meg a helyét, de ha megfordítjuk a szórendet ? Annak idején úgy tanultuk:” az ember az állatvilágból emelkedett ki, kétmillió évvel ezelőtt.” A kiemelkedés pedig olykor személyiség vesztéssel jár, a testvér nem beszél a testvérrel, lekicsinyli, megtagadja a túlhaladott rokonságot. Úgy egyébként is, a felvégi nem tárgyal az alvégivel, városi a vidékivel, nagyvárosi a kisvárosival, a fővárosi, az meg egyszerűen csak a világ közepe. Mit szóljanak akkor, hová helyezkedjenek szegény állatok ?

Holott a hasonlóság kézenfekvő. Nemcsak a majommal és nem csak kívülről. A belső, a működés, a szervek összhangja, a meleg vér, a savakkal emésztő gyomor a varázsütésre osztódó petesejt, mind az idők kezdetétől kapott közös hozományunk. A gyökerek mind egy mély felé futnak A gyökerek, amik tartják, fogják a sudárt, mert nagy és hatalmast kell kötniük. Az aprót meg azért, hogy el ne sodorja egy gyönge mozdulat. A közös bennük a lét, a ragaszkodás az élethez. A görcs, az akarnokság a megmaradásért. A létezés vakmerősége, a több oldalról érkező végzettel szemben.

Aztán egyszer csak jön a klónozás, a kapcsolási rajz, a gén térkép, a vázlat. Miből kiderül, hogy a program, a kivitelezési terv mindössze néhány százalékban tér el. Fogok egy marha sejtet, kicserélem az egyedi részt és lesz belőle ember. Fogok egy majom sejtet, kicserélem a saját jellemzőt a birkáéra és

lesz belőle birka. S így tovább. A közös szál, a közös múlt, a közös titok. Az idő, a múlt, a titkok kútja.

A legnagyobbik közös rész. A közös eredet, a közös sors, az együttöltött idő, aminek távola csak a csillagok órájával mérhető. De az ész, a talált kincs örömén ujjongó ember mély távolokba, az évek térnél is teltebb kútjába nem lát. Bár nem hinnie, de látnia kell, ha bizonyosat gondolni akar, talán ha megérinthetné a kort, a bizonyosságot, de az utat tarthatatlan súlyú idő zárja el. Ami a kész, az csupán a következmény, nem tartunk mást a kezünkben, csak a logikailag visszavezethetőt, az eredményt, a kései formát

De közelítsünk most a jelenhez, 100 év, a csillagok óráján emberlépésnyire lévő idővel korunk elé nézzünk, ahol jelenünk gyökerei vannak. Hiszen a gyökerek tartják meg állván a hatalmast és az aprót egyaránt. 1903 november 25.-én 119-en gyűlnek össze Baján, a ciszterci gimnázium tornatermében, hogy állatvédő egyesületet alapítsanak a városban, mert „…az ember, ki oly büszkén vallja magát a természet koronájának, szinte teljes jogot formál arra, hogy az egész természetre, az élő és a nem élő világra kivesse karjait, az élőket, s így elsősorban az állatokat alávesse akaratának, azaz úgy bánjon velük, amint kedve tartja. „ dr Horváth Jeromos, az iskola szerzetes tanára mondja ezeket a szavakat,

sőt:” …lehetetlen, hogy az érző, gondolkodó és főleg kedélyileg művelt ember ne reflektáljon, ne gondoljon önmagára, valahányszor állatokkal van dolga, lehetetlen, hogy ne tekintse őket érzékeny léleknek és szem előtt tartva kellemes vagy kellemetlen érzéseit, ne gondoljon arra, hogy vajon előnyös, kellemes, vagy éppen kellemetlen-e a szegény állatra, amit készül vele tenni.” A tanár úr ezzel kiterjeszti a Biblia egyik” alapszabályát” /”Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük..” Mt 7.12/ az állatokra is.

- 2

„A mai utilitarizmusért lelkesedő világnézet még nem tud megbarátkozni azzal a szellemmel, mely az állati lélek megértését, s megbecsülését vonta a maga körébe. Naivságnak tekinti azt, ha a mindennapi létért való küzdelemben még az állatokkal is törődünk, holott a sok társadalmi és gazdasági baj még pihenőt sem enged nekünk.” A fentiek Palotai Iréneusz szerzetes tanár úr előadásában hangzanak el 1910 januárjában. A tanár úr felemeli szavát az agyaggalamb lövészet elődje, az élő galamb lövészet ellen. „Az állatvédelem sorába iktathatjuk azt a mozgalmat is, mely legutóbb a galamb lövészet ellen megindult. Élő állatokra lövöldözni, melyek még csak nem is vadászat tárgyai, már magában véve is kegyetlenség.” A bajai állatvédők csatlakoznak a nemzetközi mozgalomhoz, mely követeli: „a vivisectio a múlhatatlanul szükséges határok közé szoríttassék és az állatoknak az élve boncolás céljára való eltulajdonítása szigorúan büntettessék.” Vagyis ne lehessen lopott kutyát

kísérletezésre eladni, mint ahogyan azt ma lehet, több egyetem kísérletező kínlaboratóriumaiban.

1925-ben az Észak-amerikai kisvárosban, a Tenessee állambeli Daytonban perbe fognak egy biológia

tanárt, aki a darwinizmusról beszélt diákjainak. 1925 előtt tizennégy /azaz 14/ évvel 1911 január 8.-án

a bajai állatvédő egyesület közgyűlésén dr Fehárváry Dezső ügyvéd tart előadást Az állatvédelem modern feladatai címmel „Korunkban, mely szinte félelmetesen belemerült a lélektelen gépek alkotásába és a legváltozatosabb téren való felhasználásába, mely természetellenesen emeli a bábeli palotákból emelt utcák sorát, valóságos kultúra-javító hivatást tölt be az állatvédő egyesület.”

Tizennégy évvel azelőtt, hogy az amerikai kisvárosban beperlik J.T.Scopes tanár urat a kinyilatkoztatás védelmében, felserdülésnyi idővel a „majomper” előtt a Duna melletti kisvárosban Baján az egyesület közgyűlésén tartott előadásában Fehérváry ügyvéd úr evidenciaként kezeli a darwinizmust. „…elkeseredett viták után, a mai úgyszólván általánosan elfogadott nézet szerint, az ember, a teremtés koronája, a legtökéletesebb lény sem más, mint az állatvilág leszármazottja. Továbbá a fejlődéstan tudományának legújabb álláspontja az, hogy minden állat – tehát az ember is – a fejlődés folyamán keresztül megy gyors egymásutánban, tetemes ugrásokkal mindazokon a fejlődési fokokon, melyeken az egész törzs végigment. Vagyis az ember magzati fejlődése korában az egysejtű állat stádiumától kezdve végigmegy az összes állattörzsek fejlődésének fokozatain. …Ha igaz a tétel, hogy az emberiség az állatvilág leszármazottja, úgy az állatvédelem kötelessége minden józan gondolkozású embernek.”

Ilyesmik hangzanak el serdülésnyi idővel a majomper előtt a kicsiny Duna parti városban. No, azért oly egyszerűen nem veszi be a kicsinyke város a Fehérváry ügyvéd szerinti triviális darwinizmust. A következő aktuális közgyűlés, mondhatni elmarad. 1912 januárja helyett, majdnem két év múlva 1912

október végén tartanak megint közgyűlést. De többen hiányoznak, feltehetően azok, akiknek erős volt a Darwin előadás. „dr Koller Imréné a közgyűlésen más halaszthatatlan teendői miatt nem jelenhetett meg.” „Ruppert alelnök bejelenti levélben az alelnöki állásról való lemondását, melyet egészségi állapotára és nagy elfoglaltságára való tekintettel nem vállalhat.”

Mindkettő indoklás kissé sántít, hiszen valaki vagy beteg, vagy sok a teendője, a kettő ebben a formában üti egymást. Az alelnök asszony távolmaradása is furcsa, kétévente nem tud egy órát szakítani a részvételre. Az előadás miatti sértődésről sehol egy utalás sem esik, de furcsa, miért

pont most történik mindez. A lemondások miatt új vezetőséget választanak, Hesser Gyulát örökös tiszteletbei elnöknek választják, 9 évi elnökség után. A jegyzőkönyvekből kiderül, továbbra is aktívan részt vesz az egyesület munkájában, jelen van az üléseken, javaslatokat tesz. De ki is volt Hesser Gyula

az egyik helytörténeti forrás, a Rapcsányi monográfia csak annyit árul el szűkszavúan, hogy ő volt az elnök. Az egykori város színes egyesületi életét megörökítő könyv felsorolja az első /1903-ban/ megválasztott vezetőséget: elnök Hesser Gyula ügyvéd, alelnök Ruppert Antal tanár /ő az aki a Darwin

előadás után „nem ér rá”/ jegyző Gáspár János tanár /őt festőként is jegyzik azóta is/ titkár Toch Zsigmond tanár, pénztáros Kovács Andor /aki jelen sorok írójának felmenője/ a hölgybizottság elnöke

dr Koller Imréné /ő szintén nem ér rá egy bizonyos előadás elhangzása után./. Utóbbi szokás, mármint a hölgyek elkülönülése, még abból a boldog békeidők béli, azaz hogy barbár idők csökevénye, mikor a nők még nem voltak résztvevői, csupán szemlélői a döntéseknek.

- 3 -

Fennmaradt egy korabeli „telefonkönyv” 1914-ből, eredeti nevén „Baja város cím és lakásjegyzéke”

ahol olvashatók az iskolák adatai és szakmánként is a mesterek, magánzók úgyhogy ma divatos reklám

kiadványra hasonlít. Az állatvédő egyesületből ismerős nevek is szép számban megtalálhatók benne,

főként tanárok és ügyvédek alkotják az egylet „derékhadát”. Gáspár János nemcsak fest, de a Bajai

Daloskörben is jeleskedik. Dr Fehérváry Dezső ügyvédként a Tóth Kálmán utca 3-ban praktizál, telefonja a 129-es /ez a „hálló központ” szisztéma működött egészen 1979-ig/. Az izraelita iskola tanára

Toch Zsigmond, a ciszterci gimnáziumé /ma 3.Béla/ Gáspár János és Palotai Iréneusz, a városi polgári iskolában tanít /később központi fiúiskola/ Ruppert Antal és Udvardi /Heckenshoffer/ Lázár aki Kovács Andor pénztáros, lakik Kígyó utca 1. veje és ma az Udvardi Vizuális Iskola viseli a nevét.

Később, a „beolvasztásig” ő lesz az egylet elnöke.

Hesser Gyula ma úgy mondanánk „ott van mindenütt” a Bajavidéki Takarékpénztár r.t. igazgatóságának tagja, tehát üzletember, a Casino választmányában /ma úgy mondanánk vezetőségében/ is megtalálható neve, tehát nem aszkéta, mindazon által egyházi ember is, a zsidó hitközség alelnöke. Ügyvéd, tehát jogot végzett, de doktori címét soha nem használja. Lakik Haynald /ma Táncsics / utca 36. telefonja az 54-es. Az egyesület alakulásakor /1903-ban/ 53 éves, a Magyar Zsidó Levéltárban lévő születési anyakönyvi kivonatból tudhatóan 1850 július 27.-én Baján született.

A szerb megszállás alatt szünetel az egyesület és amikor újra indul nem találni benne Hesser Gyulát,

a bajai temetőben nincs, nem lehet tudni mi lett vele, hová került, hol van a sírja.

De menjünk vissza 1915-be, amikor szintén egy nagyon érdekes előadás hangzik el. Az akkori elnök

Palotai tanár úr beszél a fronton lévő állatokról. Későbbi korok „retorikáitól” teljesen eltérően beszél.

A hosszú előadásban talán egyszer használja az ellenség szót, nem öreg királyról, közös hazáról szónokol, hanem a fronton lévő állatokról. „..az Országos Állatvédő egyesület kivette részét ha másként nem is, legalább úgy, hogy pénzadomány, takarók, érzéketlenítő, erősítő, tápláló és kötszerek gyűjtésével könnyítette a lókórházak fenntartásával hazánkra nehezedő terheket.”

1935 november 24.én a választmányi ülésen Udvardi /Heckenshoffer/ Lázár elnök felolvassa a magyar királyi vallás és közoktatásügyi miniszter 64693/1935 VI számú rendeletét az Országos Állatvédő Egyesület megszüntetéséről, illetve annak az Országos Cserkész Szövetségbe való beolvasztásáról. Ugyan vajon mit kellett elkövetni ahhoz, hogy a miniszter feloszlassa, illetve önállóságától megfossza az állatvédő egyesületet ? Pontosabban a darwinista állatvédelem helyett a katolikus állatvédelem irányába terelgesse ezt a szellemi mozgalmat. Netán irigység, féltékenység játszott szerepet ? Valami ilyesmi lehetett a háttérben. Minden esetre a bajai állatvédők 1903-ban

alapított egyesületének története mindig tiszta, remény keltő fejezet lesz a város történetében.

Gaál György

A régi egyesületnél az volt a szokás, a közgyűlések alkalmával /ez általában januárban volt/ előadásokat is szerveztek, többnyire a tagok közül valaki tartott előadást az állatvédelemhez kapcsolódó témában. Egyik legérdekesebb közülük dr Fehérvári Dezsőé, amely 1911 január 8.-án hangzott el. Ennek teljes szövegét olvashatják most.

Az állatvédelem modern feladatai

Írta és felolvasta Fehérváry Dezső a bajai állatvédők egyesületének

1911 január 8.án tartott közgyűlésén.

Mélyen tisztelt Hallgatóim !

Korunk sajátságos életberendezkedésénél fogva nincsen ember, - természetesen a kultúr világ határai között élő emberre gondolok – aki többé-kevésbé el nem szakadt a természettől. Viszont nincsen ember, bármennyire leköti is foglalkozása, bármilyen sanyarú helyzetekbe sodorja végzete, avagy a pompa, kényelem és arisztokrataság bárminő csillogásai közepette bárminemű nagyszerű emberi alkotások dicsőségét élvezi, aki egy-egy magábaszálló pillanatban, az önmagába való mélyedés percében, vagy amikor agya, szíve, karja kifáradtan nyugalmat esd, amikor idegrendszere agyonzaklatva sürgeti a felújulást,- ösztönszerűen nem a természethez való közeledéssel akarná elernyedt erőit felfrissíteni. Antaeus mythosának jelentősebb értelme van ma, mint valaha.

A városi embernek fürdőkbe, falura kívánkozása a természettel való elszakíthatatlan kapcsolatának a követelése. A majálisok, kirándulások a zöldbe, turistaság: mind mind a régebbi, szorosabb kapcsolatra való törekvés.

Az ember a természeti világ egy lénye és így a természethez tartozván, a legraffináltabb módokkal sem képes elszakítani az összefűző köteléket. Madách „Ember tragédiájá”-nak Ádámja sem tudott új csillagba vándorolni: Lucifernél is erősebben visszavonzotta a Föld.

Habár megvan a természetnek a visszavonzó ereje, mindamellett megbecsülhetetlenül jótékony hatásúak a művelődés fejlődésére az olyan intézmények, melyek fölhívják a hálátlan emberek figyelmét a legjóságosabb anyára: a természetre.

Szükséges, hogy minden raffinálódott kornak meglegyen a maga Rousseau-ja.

Korunkban, mely szinte félelmetesen belemerült a lélektelen gépek alkotásába és a legváltozatosabb téren való felhasználásába, mely természetellenesen emeli a bábeli palotákból épült utcák sorát, valóságos kultúra-javító hivatást tölt be az olyan egyesület, minő a miénk: az állatvédő egyesület.

Mint minden intézménynek, az állatvédelemnek is másfajta, újabb, szélesebb körű feladatai támadnak az idők folyamán. A mi XX. századunkban már sokkal nagyobb és fontosabb feladatai vannak, mint amennyit ez a szó állatvédelem önmagában kifejez. Maga a szó kifejezi az állatoknak megoltalmazását az éhségtől, kínzástól, oktalan pusztítástól, stb. effélétől. A modern állatvédelem meghagyja a mozgalom nevét, mellyel megindult, de már sokkal többre irányul figyelme, /természetesen megtartván említett előbbi kötelességeit/, mint a megalakulás stádiumában.

Mielőtt ezen véleményt konkrétan kifejteném, legyen szabad néhány megértető példára hivatkoznom.

Az állatok közül leghűségesebben ragaszkodik az emberhez a kutya. Ameddig a történet a múlt idők homályába be tud világítani, már ott látjuk a kutyát, mint az ember segítőjét.

Az óegyiptomi sírköveken és emlékoszlopokon gyakori a kutya alakja. E vésések többnyi-

re vadász és pásztorjeleneteket tüntetnek fel, de tudomásunk van, hogy voltak ölebeik is. A Biblia ószövetségi részében több helyen olvashatjuk, hogy régi zsidók kutyákkal őriztették és tereltették nyájaikat. A perzsák szent könyve, a Zend-Avesta sokszor említi a kutyát, ezenfelül a Kr.e. VI-VIII. századból érdekes értesítések maradtak fenn, melyek szerint voltak a perzsáknak hadi kutyáik és ezek – mint később Pyrrhos elefántjai vagy még később a római amphiteátriumok kiéheztetett dühös fenevadai, ellenállhatatlan rohammal rontottak az ellenségre, sok harcost halálra marcangol-

- 2 -

tak, még többet megszalasztottak. A görögök Kr.e. több mint ezer évvel ismerték már a domesztikált kutyát. Szerepe van egy szelidített ebnek Homeros Odysseajában, melynek elbeszélése szerint Odysseeus kutyája legelőbb ráismert egykori tíz évig távol volt gazdájára. Az emberek feledtek, a kutya hű maradt. Benne van a kutya a görögök mythologiájában is, mint az alvilági rettenetes kapuőr, a Cerberos. Ismerték a rómaiak és felhasználták a kutyát vadászatra, nyáj és házőrzésre, sőt hadi és áldozati állatnak is. Bizonyos adatok felvilágosítást nyújtanak arra nézve, hogy a germánoknak és a galloknak többféle ebfajtájuk volt és nem lehet kétség, hogy – állattenyésztő népek lévén – Attila hunjai és a mi magyar eleink csordáik, nyájaik terelésére s védelmére a kutyát általánosan használták.

/Az alább következő szakaszban főleg Monostori Károly: „Kutyák rendőri és katonai szolgálatban” című cikkének adataira támaszkodtam. E cikk az „Állatvédelem II. évfolyamának 11.

számában jelent meg./

Ki nem olvasta vajon Becher-Stove asszonynak „Tamás bátya kunyhója” című világhírű regényét, melyben olyan elevenen rajzolja a szökött rabszolgáknak úgynevezett vérebekkel való üldözését. Ez a civilizálatlan szokás Amerikában eleinte az indiánok, később a néger rabszolgák keserves átkaképpen volt divatban. Ma már ilyes kegyetlenkedésre nem használják fel a kutyát, ellenben ismeretes a szentbernáthegyi kutyának szinte megható működése, mely mintegy expiálása az említett vérebek emberirtó dühének.

A kutyának felsorolt sokféle szolgálata önként tárja elibénk, hogy mennyi hasznos dolog végrehajtására képezhető ki az állat. Hogy aránylag a kutya tűnik fel a legtanulékonyabbnak és bizonyos finomabb dolgok végzésére a legalkalmasabbnak, annak tulajdonítható, hogy évezredek óta az ember társaságában él, továbbá testi nagysága és ereje nem képesíti a teherhordásra, igavonásra, hanem a könnyebb, értelmesebb munkára.

De tekintsünk el most speciálisan a kutyától és általánosan vizsgálódjunk a fentebbi példák nyomán. Minden állatnak van valami tulajdonsága, képessége, mely az emberre nézve előnyösen kihasználható. Most már a mai állatvédelemnek magasabb feladata volna, eme tulajdonságok, képességek kifejlesztése és összhangzatba hozatala az emberek munkájával. Ez nem más, mint különösen hangzik, de nem tudom másként nevezni, mint az állatoknak szociális feladatra való kiképzése.

Ez nem utópia, hanem nagyon is keresztülvihető valami. Vannak munkák, melyekre az állatok felette alkalmasak és nemcsak hogy embert pótolnak, de olyasmit is megtesznek, amire képtelen az emberi erő, vagy érzék. Ismeretes például, hogy a haditengerészetben milyen fontos szerepet játszanak a fehér egerek. /lásd Állatvédelem V.évf.4.szám/. A haditengerészetnek minden víz színe alatt járó hajóján három fehér egér is tárgya a leltárnak és mint rendes felszerelési kellék a hajókönyvekben is szerepel. Az egerek szolgálattétele azon tulajdonságukon alapul, hogy mindenfé-

le gázok megérzésére rendkívül fogékonyak. A víz színe alatt járó hajókon használt gáztartókból néha olyan gázok nyomulnak ki, melyek rendkívüli veszélynek lehetnek okozói. Nagyon fontos tehát, hogy e gázok legparányibb kinyomulását rögtön észrevegyék a szükséges óvintézkedések foganatosítása céljából. A kinyomuló ártalmas gázok ellenőrzésére a fehér egereket használják föl, melyeknek nyugtalansága és cincogása figyelmezteti a matrózokat a veszélyre. Az angol hajókon az egereknek rendes zsold jár ki, hetenként egy shilling, melyet a matrózok között osztanak szét, kik azután eltartják a fehér egereket. A rendőrség, a katonaság, a Vöröskereszt egylet kitűnően felhasználja például a kutyát. A rendőrségnél főleg detektív szerepet végez, a katonaságnál mint hadi tudósító válik be, a Vöröskereszt egyesületnél mint elsősegély nyújtó, vagy mint a sebesülteket megszimatoló van rendkívüli segítségére az ápolóknak.

- 3-

Más állatok másként vehetnek tetemesebb részt az emberek munkájában, azért az állatvédelemnek magasabb hivatása közé tartoznék állatoktató telepek fenntartása, ahol bizonyos állatfajok rendszeres kiképzésben részesülnének.

Természetesen ha ekként fogjuk fel az állatvédelmet, akkor le kell mondanunk arról a sokszor csak érzelgésen alapuló állatvédelemről, mely megelégszik azzal, hogy megdorgáljuk a kocsist, ki szívtelenül végigvág ostorával a lován, vagy amely befejezettnek véli működését, hogyha az asztalmorzsákat kiszórjuk a téli fagyban, fázó, éhező cinkéknek, de át kell térnünk a természettudományos állatvédelemre, mely az állatoknak étellel való ellátását és a kínzásoktól való megoltalmazását olyan primitív kötelességnek tartja, melynél sokkal többet kell tennünk.

Ennek a természettudományos állatvédelemnek a lényege a következő: Az emberiség fennállása óta mindig megfigyelés tárgya volt az állatvilág. De az állatvilág megfigyelésével kapcsolatban foglalkoztak az ember problémájának megoldásával is és elkeseredett viták után a mai úgyszólván általánosan elfogadott nézet szerint az ember a teremtés koronája, a legtökéletesebb lény sem más, mint az állatvilág leszármazottja. Továbbá a fejlődéstan tudományának legújabb álláspontja az, hogy minden állat –tehát az ember is – a fejlődés folyamán keresztülmegy gyors egymásutánban tetemes ugrásokkal mindazokon a fejlődési fokokon, melyeken az egész törzs keresztülment. Vagyis az ember magzati fejlődése korában az egysejtű állat stádiumától kezdve végigmegy az összes állattörzsek fejlődésének fokozatain.

És itt, ennél a tételnél számos adatot lehetne felsorolni a természettudományok köréből mely az ember és az állatvilág közötti összefüggést bizonyítja, de ez alkalommal nem lehet az célunk.

Ha igaz a tétel, hogy az emberiség az állatvilág leszármazottja, úgy következéskép igaznak kell lennie annak a tételnek is, hogy az állatvédelem egyenesen kötelessége minden józan gondolkodású embernek. És itt bukkan fel a modern állatvédelem második feladata: az állatvédő egyesületek tagjainak természettudományos képzése. Mert igazi állatvédő csak az lehet, aki természettudományos ismeretekkel rendelkezik. Be kell hatolnunk a természet misztériumaiba, akiket hivatásuk eltérít a természettudományoktól, legalább szórakozás, lelkük nemesbítése céljából foglalkozzanak azokkal, de az állatvédő egyesületek is tarthatnak népszerű, természettudományos előadásokat tagjaik számára.

Ennek kettős haszna lesz: 1, nagyobb öntudattal szállhatunk síkra az állatvédelemért, 2, mivel az ember az állatvilág leszármazottja, a természettudományos ismeretekkel közelebb jutunk saját énünk problémájának megértéséhez.

Röviden összefoglalva az elmondottakat, melyek az újabb állatvédelmi elméleteknek mintegy lényegét alkotják, két pontban sűríthetem össze: 1, az állatvédelemmel foglalkozók bővítsék ki minél nagyobb körre az állatvilágra vonatkozó ismereteiket, mert csak így lesz működésük természettudományos és nem ötletszerű vagy érzelgős. 2, a természettudományos vizsgálatokkal megismert állati tulajdonságokat, képességeket vonják bele az ember munkájának körébe, hogy ekképpen az a kapcsolat, mely az ember és az állat között fennáll a közös leszármazás alapján, szorosabbá váljék úgy az ember, mint az állatvilág előnyére.

Kmf. Hesser Gyula

Palotai Irén elnök

Borsodi Miklós Toch Zsigmond

hitelesítő tagok jegyző